Az emberi jogok bajnokai

Mohandász Karamcsand Gandhit a 20. század legnagyobb politikai és szellemi vezetői között tartják számon. Indiában a nemzete atyjaként tisztelik. Kifejlesztette és gyakorolta a szatjágraha alapelvét – ez a zsarnoksággal való szembeszegülés olyan módja, amelynek során a tömegek erőszakmentes polgári engedetlenséget gyakorolnak.

Miközben országos kampányokat indított azért, hogy csökkentse a szegénységet, kiterjessze a nők jogait, megvalósítsa a különféle vallási és etnikai csoportok békés egymás mellett élését, és véget vessen a kasztrendszer igazságtalanságainak, Gandhi kimagasló eredményességgel alkalmazta az erőszakmentes polgári engedetlenség alapelveit, és kulcsszerepet játszott India felszabadításában az idegen uralom alól. Tetteiért gyakran börtönbe vetették – olykor évekre –, de 1947-ben elérte a célját, amikor India elnyerte a függetlenségét a brit uralom alól.

Szellemi nagyságának köszönhetően a Mahátma, azaz „nagy lélek” szóval utalnak rá. A világ polgárjogi vezetői Martin Luther Kingtől Nelson Mandeláig Gandhit tekintették példaképüknek abban a küzdelmükben, hogy egyenlő jogokat vívjanak ki népük számára.